“Állok a pusztában, gatyám lobog.
Seggem kilóg, gyomrom korog.
Nézek a magosba, gondolok nagyot!
Magyar égre magyar csillagot!
Nyugati szél fú, délibáb ragyog.
Magyar vagyok, szittya vagyok!
Nem vágyok sokra, de egyet akarok:
Magyar nemzeti hip-hopot!"
(Belga)
OQOQOQ
2 napja
1 megjegyzés:
Orbán király, Viktor király
Krúzol az Audi-ján
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A magyar tartomány!
Van-e ott folyó és földje jó?
Hol vagy Laci, a Kövér?
Használt-e a komcsizás:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet végtörlesztésbe hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja ez:
Földet, folyót, kaszálni jót,
Nyugdíj pénztárat benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sir!
Van még rajtuk ruha,
És nyúzni való bőr
Orbán király, Viktor király
Krúzol az Audi-ján
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Parlament a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Önmaga lett, a vár ura,
Vendégli meg magát
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Viktorkád?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
És nem pártsemleges.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Viktorkád?
Hol van, ki föstette tetteim -
Elő piktort hát'!
Egymásra néz a sok vitéz,
A frakciós urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Bolgár György emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Elhallgatva' népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Keresvén a csatornát,
Klubrádió elveszett!”
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Viktor hát -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép a Juventus bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
A Duna-öböl felé;
Éhezők siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Nyögtük a hitelt, -
No halld meg, Viktorkám:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly senki már.
„Emléke sír a Klubban még -
No halld meg, Viktor hát:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zenget messzi már.”
Meglátom én! - S parancsot ád
Viktor rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
A Parlamentben így esett
A híres lakoma. -
S Viktor király, magyar király
Vágtat Audi-ján;
Padlogázon száguld tova:
A pösti tartomány.
Ötszáz, bizony, éhezve lett
Munkanélküli már,
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Viktorkám. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Pöst utcáin ez?
Felköttetem a Tarlósomat,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Viktor nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A pösti lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A kisemmizettek dalát.
Megjegyzés küldése