Az ügyfélfogadás= egész nap jönnek a pógárok, akik között vannak idősek, fiatalok, nyafogósak és látszólag magabisztosak, stb...
Mindegyikkel a saját stílusában beszélgetek, de egy percig sem elfelejtve hogy érezzék itt nincs laca-faca. Lehet bratyizni, bizalmaskodni ,de csak mértékkel de amit muszáj, azt meg kell tenni. Az illetéket bizony be kell csengetni, ha utálod a szomszédodat és 8 eljárást akarsz ellene indítani, akkor 8-szor kell kifizetni az eljárási illetéket...meg ha nincs igazad az összes eljárási költséget is.
Minden pénzbe kerül, a polgárok azt hiszik, hogy a közigazgatás az ingyenes. Pedig most már nem az...
Más.
Ma együtt tőltöttük a délutánt Antymixékkel, na nem azér, mer kényszerből, hanem azér mer meg kell csinálni azt a francos repi DVD-t Sári-néninek, hogy láthassuk a pizzai ferdeséget. És persze ez sem garancia arra, hogy meghívnak.
Most már lassan sinen van a dolog, Anti-mester és én már beleöltünk lassan 30-40 munkaórát. És még 5-8 bizti kell.
Bizony-bizony nem kíméljük magunkat a köz-ér.
Nu, kánce káncó dárágíje ribjátá: hát ennyi.
Üresség
18 órája
1 megjegyzés:
Tudom, semmi sem biztos. De! Az ember a gyerekéért, a családjáért (pláne, ha fontos neki) mindent megtesz a józan ész határain belül. (S azon kívül is.) Ne sajnáljátok az eltöltött órákat (bár biztos más fontosat is lehetett volna csinálni), s talán nem is volt kellemetlen a találkozás a kedves barátokkal. (S az egyik legcsodálatosabb pillanat, amikor szeretteid Rád mosolyognak, mert estleg valami klassz dolgot tettél- vagy talán anélkül is!)
Utóirat:
Ha nem hívnak meg, kollektíven nem megyünk!
Megjegyzés küldése