Ma 16 éve "ismerem" a feleségemet, és ha erre vagy a mögöttünk álló évekre gondolok az jó érzéssel tölt el.
Ma is felléptünk, egész jó volt. Aztán vacsora..., a vacsora úgy sült el, hogy az addig lappangó indulatok a végén felszinre kerültek. Nagyon érdekes volt. Már vacsora közben felgyülemlettek az indulatok, megpróbáltam a vacsorámba temetkezni, nagyon éhes voltam. De az események szele engem is elért. Erről a következőket szeretném nektek elmondani:
Kedves Barátaim, bár az indulatok néha feszegetik barátságunk kereteit, attól még barátok vagyunk! Én nem vagyok haragtartó, nem szeretem a veszekedést sem. DE.
Aminek ki kell jönni, az jöjjön ki. Mindenki mondja el a bánatát, mindenkibe legyen annyi empátia és tisztelet, hogy hallgassa meg a másikat. Amit úgy gondol , hogy meg akar beszélni, azt beszélje meg.
És utána igyunk egy kupicával! Egy olyan opálos, sárgát...
Halelujza!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése