Amikor a Környezetvédelmi Felügyelőségre jöttem dolgozni, azt hittem az itteni kollégák a szakma csúcsát képviselik, csak tanulni fogok tőlük. Ehhez képest lassan egy éve dolgozom ott és egyre keserűbb a szám íze. A Felügyelőség felét kirúgták rendszerváltás után és a hatalmi harcok még mindig tartanak. Az egyes szakmai osztályok szakértelme jóindulattal is átlagosnak nevezhető, az informatika kritikán aluli és teljesen a Minisztériumtól függ. Voltam annyira aljas, hogy csináltam magamnak internetet, mert ugye az sincs, csak teljesen hektikusan pár embernek. A belső hálózat egy kalap szar, az informatikusok velem statuáltak példát, amikor írásbelit kaptam,mert piszkáltam a gépet, hogy legyen netem. Az informatikusok főnöke egy fiatal csóka, akinek anyukája a Főfelügyelőségen dolgozik, valami olyat hallottam, hogy részt vett a nem régi botrányos postai bicikli tenderben is a cégük. Ki tudja, meg állítólag a miniszter úrnak is ismerőse, ezért beton biztosan csücsül nálunk. Egyébként meg egy láma.
Jöttem vissza a céghez területről kocsival és azon gondolkoztam, hogy az élet egy nagy játék. Csak az a különbség az élet és a tényleges játék között, hogy az élet nevű játékból nincs kiszállás. Itt nem tudod megoldani a dolgot azzal, hogy abbahagyod a játékot, itt a középszerű hülyéket, akik jókor voltak jó helyen el kell tudnod viselni. De meddig?
Programok
17 perce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése