Nekem sok emlékem van nagyapámról (bár 11 éves koromban vesztettem el), de talán a legemlékezetesebb, hogy a közös vasárnapi ebédek végén ő rendszeresen elszundított. A nagymamám csodálatos meggyes pitét tudott sütni, s én mindig kicsentem az alvó tányérján lévő süteményből a gyümölcsöket. Ezt aztán ő felébredéskor mindig észre vette, de soha sem kaptam ki érte.
5 megjegyzés:
Működik a commentezés! csak bátran emberek.
Látom az asszony nem bírta tovább a beszólásaidat.
Nekem sok emlékem van nagyapámról (bár 11 éves koromban vesztettem el), de talán a legemlékezetesebb, hogy a közös vasárnapi ebédek végén ő rendszeresen elszundított. A nagymamám csodálatos meggyes pitét tudott sütni, s én mindig kicsentem az alvó tányérján lévő süteményből a gyümölcsöket. Ezt aztán ő felébredéskor mindig észre vette, de soha sem kaptam ki érte.
Ez az elalvas olyan jellemzoen nagyapas. Az enyem is elszunditott, sot az apam is ujabban, ha ott vannak a gyerekeim. Rajta, te mikor szoksz ra?
lassan már kéne
Megjegyzés küldése