Még mindig ki vagyok esve az időből...

Néha úgy érzem (most is) hogy a mátrix része vagyok.
A gyerekeim rángatnak vissza a valóság talajára....

( Be fogok kattanni? )

Nézem az emberek arcát, néha már mániákusan, ez a legújabb amit felfedeztem magamon. Próbálom kiolvasni belőle, hogy ők is olyanok e mint én, emberek..., éreznek, fájnak, örülnek. Nem látok rajtuk semmit, de semmit.... csak mennek előre....kitt-katt ketyeg az óra, futnak a napok és az évek...és az emberek csak mennek, csak mennek...

Az autó elszigetel. Mióta nem BKV járok, kevesebb benyomás ér. Érdekes. Nó nem hiányzik a BKV, de mennyire megváltoztatja az életforma az életet.

Érdekes.