Szürkék a hétköznapok. Igyekszem mindenben meglátni a jót és a mának élek.
Csak az a baj, hogy még messze a nyugdíj....
Van egy kolléganőm, Györgyinek hívják. Régóta együtt dolgozunk, 2 éve a beosztottam. Egy ideje - feltűnt többünknek - hihetetlen bicskanyitogató stílust enged meg magának. Feltünt az is, hogy ismeretlen, de intim viszony fűzi közös főnökünkhöz.
Gondoljátok kedves barátaim, hogy lehet valami köze a két dolognak egymáshoz?
Hát igen, nem zörög a haraszt, ha nem kefélik. Ez a hölgy soha nem fog a jó értelemben vett baráti körömhöz tartozni.
Jól felhúztam magam...
1 megjegyzés:
Az a baj, hogy vannak az ember életében olyan időszakok, amikor egyszerre csak azt veszi észre, hogy ismét öregebb egy héttel, egy hónappal, egy évvel. S csak a születésnapján tekint a tükörbe, s egy kissé zavarja, ha kimondja: "...éves vagyok".
Igazad van, sokszor csak telnek a szürkébbnél szürkébb hétköznapok, egy csomó dolgot csinálunk rutinból, s várjuk a szombatokat, ill. vasárnapokat. (Plusz Húsvét, Karácsony, stb.)
Megjegyzés küldése