A kezdet

Régóta él bennem a gondolat, hogy megfogalmazzam és közreadjam gondolataimat szűkebb életterem ügyes-bajos dolgairól....hát legyen meg, aminek meg kell lennie.
Nem éltem mindig Budapesten, és Csepelen meg főleg nem. Csepelt csak a történelemkönyvekből ismertem, vegyes érzelmekkel viseltettem iránta, apám munkásmozgalmi szép évei jutottak eszembe róla, meg a vörös lobogó-lobogók.
Hát azok lobognak most is ezerrel, nagyjaink is kicsit feljebb emelték igényeinek szintjét, tizenéves gépkocsijukat újra cserélték, már kinötték a régi panel-tégla lakást és 3 szintes családiházba költöztek. Fizetésük (és a holdudvaré is) 7-800.000. ft( meg persze költségtérítés is pár százezret hoz a konyhára...).
Érdekes egy hely ez a Csepel, keveredik itt a régi megrögzött szoci a terepjárós "kilóramegveszlek b....meg" újgazdaggal. Furcsa identitástudat keresésben szenved mindenki, miközben "fortélyos félelem igazgat". Fél mindenki a jövőtől, elszegényedő értelmiségiek fontolgatják a külföldre távozás lehetőségét, miközben tudják, hogy "itt élned s halnod kell...". Mi a helyes, mi a jó, mi a kiút? Amióta felnőttem (és ez már 20 évvel ezelött volt) állandóan sz..ban van az ország. Egész életünket (családomét és engem) végigkísért mások kísérletező jókedve, ahogy rajtunk (és rajtatok) próbálgatják gazdaságfellendítő elképzeléseiket. Muszáj ezt tűrni?
Mi a jobb az anarchia vagy a törvényes diktatúra? Az a baj, hogy az ember nem tudja kivonni magát a politikusok döntései alól. Valamikor ők is rendes emberek voltak, aztán egyszer politikusok lettek...
Hogy miért, mert ez volt a könnyebbik út, vagy hataloméhesek voltak vagy csak beálltak a sorba hogy legyen otthon kenyér(talált kenyér, mert semmihez nem értenek).
Azt hiszem bevezetőnek elég lesz ennyi is. Majd folytatom, ha a múzsa homlokon csókol! :-))))))))